Van ez a furcsa mozdulatlanság, ami az előadás előtt következik be.

Nem csend, nem igazán. Van zene, és emberek beszélgetnek halk hangon, és ott a villanykörték, a jelmezállványok és a hajszárítók zümmögése.

De bennem – mozdulatlanság van.

A tükör előtt ülök, a saját dolgaim káoszával körülvéve. Sminkszerek szétszórva az asztalon. Hullámcsatok egy repedt kerámiatálkában. A telefonom másodpercenkén