Zoey vissza akart vágni, de Charmine már elindult kifelé, ezüst magassarkúja kopogott a folyosó padlóján. Még a háta, sőt az árnyéka is egyenes volt, büszke és tartásos.

Kipp, kopp, kipp!

Zoey megdermedt, ahogy Charmine távozását figyelte, és csak miután a nő eltűnt a szeme elől, telefonált. – Amelia, majdnem elkaptuk! Miért engedtük el? Tudod, milyen arrogáns? Megparancsolta, hogy javítsam meg az