– Rendben – felelte Charmine Chrisnek.

Anthony felvette Christ és kisétált. Kint még mindig mintha dézsából öntötték volna, gyakori villámlások és mennydörgés kíséretében.

Bár egyértelműen nappal volt, valahogy későinek érződött, mintha este hat vagy hét óra lenne. Charmine tehetetlenül nézte, ahogy az ajtó becsukódik. A világa mintha lecsendesedett volna, újra békéssé vált. Örülnie kellett volna,