Charmine visszafojtotta várakozását a nő láttán, odasétált az asztalhoz, és leült egy székre. – Jöjjön beljebb – intett neki.

Cherrie néni betolta az étkezőkocsit, és egymás után az asztalra helyezte az ételeket. – Régóta dolgozik itt? – kezdte Charmine hideg fejjel a beszélgetést. – Nagyon ismerősnek tűnik.

– Hát persze! Már legalább tíz éve itt vagyok. Kérem, ne ítéljen meg az öreg korom alapján