Dickson úr és emberei körbevették Robertet, ott, ahol lógott, miközben aggodalmasan és óvatosan figyelték Anthonyt.

Dickson úr tőre remegett a kezében, de sikerült minden bátorságát összeszednie, hogy kibökje: – Bailey főnök, sajnálom, hogy megsértettem önt, d-de kérem, értse meg a nehézségeinket... Nincs más választásunk...!

– Lejárt az idő. – Anthony ajkai enyhén mosolyra húzódtak.

Miközben a fé