Amikor Stanley meglátta őket, felemelte a kezét és intett.

– Yulia, Nat, erre!

Natalie elmosolyodott, és Yuliával odasétált hozzá, mindketten egy-egy gyermeket vezetve kézen fogva.

– Annyira sajnálom, Stanley, sokat várattunk?

– Á, dehogy, épp most érkeztem. – Stanley felállt, és segített kihúzni Yulia székét. – Kérlek, foglalj helyet, Yulia.

Yulia boldogan rámosolygott.

– Olyan figyelmes vagy.

–