– Köszönöm, Joyce. Egyelőre ennyi lesz. – bocsátotta el őt Natalie.

– Kérem, igyon egyet, Miss Cohen – tette hozzá, miközben az egyik bögrét Lina felé tolta.

– Miért hív még mindig Miss Cohennek? Én már a keresztnevén szólítottam, nemde? Nem utal ez egyfajta egyenlőtlenségre abban, ahogyan egymásra tekintünk? – mondta Lina kedélyesen, miközben belekortyolt a kávéjába.

Natalie viszonozta a mosolyát