Daniel szemszöge

A pillanatban, ahogy kinyitom az ajtót, megérzem a legnycsiklandóbb illatot, amit valaha éreztem, és tudom, hogy megtaláltam a második esélyemet.

Látni, hogy egy másik férfi érinti azt, ami az enyém, morgásra késztet. Amikor látom a három férfit a Társam elé lépni, a Likánom teljesen elveszti az eszét, és még hangosabban morog.

Amikor meghallom a fiatal lányt beszélni, csodálkozom, miért beszél ilyen tiszteletlenül egy Alfával. Egészen addig, amíg újra meg nem hallom a lányt, és ekkor tudatosul bennem, hogy valami más történt a Társammal, és meg akarok ölni valakit.

A Likánom teljesen kikészül, amikor halljuk, hogy a lány Anyának szólítja a Társunkat, mert rájövök, hogy a Társam vagy nem várt meg engem, vagy én is a második esélye vagyok.

Ahogy Anya és Lánya elmagyarázzák a történetüket, vissza kell fognom a Likánomat, hogy ne törjön előre. Azt akarom, hogy a Társam tudja, elfogadom őt, bármi is történt.

A Társam rákvörös lesz Hunter szavaira, és tudom, hogy nem lesz egyszerű eset. *– Alfa, mi legyen a lánnyal?* – kérdezi gondolati úton az egyik emberem, én pedig üzenek Gabe-nek, hogy tartsa rajta a szemét.

– Hátrányban vagyok. Ti tudjátok a nevemet, köszönhetően a lányodnak, de én nem tudom a tiédet – mondom, miközben megfordítom. – A nevem Aspen – mondja, és én el tudnék merülni gyönyörű, mélybarna szemeiben.

Lehajtom a fejem, hogy birtokba vegyem az ajkait az enyéimmel, és ahogy hagyom, hogy a nyelvem végigsiklusson az alsó ajkán, felkapja a levegőt, ami esélyt ad arra, hogy elmélyítsem a csókot. Egyik kezem a hajába fonódik, a másik pedig a fenekére vándorol.

Szorosabban a testemhez húzom, biztosítva, hogy érezze a tomboló erekciómat, és ekkor valaki megköszörüli a torkát. Kelletlenül szakítom meg a csókot, és a fejemet a mellkasomhoz húzom.

– Bocsánat a zavarásért, Alfa. A lány nem túl boldog, hogy Gabe figyeli – mondja Brent, és hallom a Társamat kuncogni. A fenébe is, imádom ezt a hangot, és gondoskodni fogok róla, hogy újra és újra halljam.

– Azt hiszed, ez vicces, Szépségem? – kérdezem tőle, és mosollyal az arcán felnéz rám, bólintva. – Ő Brent, a Bétám. Gabe a Gammám, és ő rajta fogja tartani a szemét, akár tetszik neki, akár nem – mondom, mire a Társam nevetésben tör ki.

– Sok sikert kívánok neki – mondja még mindig nevetve, Brent és én pedig mindketten Aspenre bámulunk. – Hunter tizennégy éves, és olyan konok és önfejű, amennyire csak lehet. Malcolm Alfa tizenegy éves korában kezdte a kiképzését, és a lány lekörözi a legjobb Harcosait.

*– Alfa, jobb, ha kijössz ide.* – üzen egy Harcos, és sejtem, hogy kiderül, van-e ennek köze Hunterhez. Megragadom Aspen kezét, és kisétálok a Falkaházból.

Nem tudom, hogy dühösnek kéne-e lennem, vagy halálra nevetni magam, és az utóbbit választom, amikor meglátom Gabe-et arccal lefelé, Hunter bakancsával a nyakán. Aspen és Brent csatlakozik hozzám, miközben Gabe még mindig próbál kiszabadulni a lába alól.

– Hunter, elengednéd, kérlek, a Gammámat? – kérdezem kifulladva. Rám néz, és azt mondja: – Ez a te Gammád? Talán le kéne cserélned, ha nem bír el egy tizennégy évessel. – Gabe tátott szájjal bámul, ahogy a szavak eljutnak a tudatáig.

A lány ellép Gabe-től, és a kezét nyújtja neki, de Gabe túlságosan el van foglalva a bámulással. A lány megvonja a vállát, és elindul, átkiáltva a válla fölött: – Később találkozunk, Anya.

Gabe végre észhez tér, és talpra áll, még mindig Hunter után bámulva. – Alfa, ki ez a lány? – kérdezi, én pedig bemutatom őt Aspennek. – A történetüket majd később elmagyarázom, de Hunter Aspen lánya.

Megdöbbent kifejezést látok az arcán, és meglep a megjegyzése: – De te Vérfarkas vagy. – A nő bólint, de nem mond semmi mást.

– Hány éves volt? – csak ennyit kérdezek, mert tudom, hogy Aspen érteni fogja a kérdésemet. Aspen felnéz rám, és azt mondja: – Tizenegy volt, és örülök, hogy utánaolvastam a Likán átalakulásnak, különben nem tudtam volna, mit tegyek.

Az embereim felhördülnek, mert nagyon szokatlan, hogy egy Likán ilyen fiatalon nyilvánuljon meg. Megkérdezem a Hunter kiképzéséről, és kiderül, hogy Malcolm Alfa végzett némi kutatást a témában.

Malcolm Alfa tudatja velünk, hogy a szobáink készen állnak, de én már tudom, hogy ma éjjel nem fogok egyedül aludni. Az egyetlen kérdés az, hogy hol fogok aludni ma éjjel.

– Sajnálom, de a kötelesség szólít – mondja Aspen. – Szükség van rám a gyengélkedőn, és azt hiszem, rád a déli határon van szükség. – Malcolmra nézek, ő pedig bólint. – Rendben, de az egyik emberem veled marad – mondom, és látja rajtam, hogy ebben a témában nem engedek.

Megvonja a vállát, és elsétál, miután nyom egy puszit az arcomra. Utánaküldöm Victort, aki gyorsan követi.

Victor üzen, hogy a gyengélkedőn minden ellenőrzés alatt áll, így Aspen hazamegy. Tudván, hogy én még egy ideig elfoglalt leszek, utasítom, hogy menjen vele.

Majdnem két órával később a dolgok elrendeződtek a déli határon, és alig várom, hogy lássam a Társamat. Megkérdezem Malcolmot, hogy a Falkaház melyik emeletén lakik Aspen, és elmondja, hogy egy kunyhóban laknak, nem messze az iskolától.

Így megkérem, hogy mutassa meg, hol lakik Aspen, miközben a Falkaház felé tartunk, ő pedig hátra mutat. – Arra a földúton lefelé. – Ennyit sikerül kihúznom belőle.

Sarkon fordulok, és gyorsan megtalálom az említett utat. Érzem az illatát, és a Likánom őrjöng, azt akarja, hogy siessek. Gyorsabban kezdek sétálni, mert a Likánomhoz hasonlóan én is a Társammal akarok lenni.

A bejárati ajtónál tétovázom, de aztán kinyitom, és elkiáltom magam: – Drágám, megjöttem! – Belépek a konyhába, épp időben, hogy lássam, amint Hunter kiköpi, ami a szájában volt, és majdnem leesik a székről a nevetéstől.

Szerencsére elég gyors vagyok, hogy elkapjam, és ahogy visszateszem a székre, azt mondom: – Csak óvatosan, kislány. Megüthetted volna magad. – Látom, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, és a karjaimba húzom, mondván neki, hogy sajnálom, ha megijesztettem.

A fejét a mellkasomhoz dörzsöli, én pedig hátralépek, hogy ránézzek. – Nem ijesztettél meg; csak arról van szó, hogy mindig csak én voltam és Anya. Senki más nem volt, aki törődött volna velem, senki más, aki ott lett volna, hogy elkapjon, ha szükségem van rá.

– Hunter, én mindig el foglak kapni. Mindig ott leszek, ha szükséged van rám, efelől sose legyen kétséged. – És tudom, hogy el kell mondanom nekik a múltamat. – Egyszer elég szerencsés voltam ahhoz, hogy megtaláljam a sors által rendelt Társamat, de sok évvel ezelőtt elveszítettem őt. Négy felnőtt fiúval hagyott hátra, amikor meghalt.

Több évtizedes magány után kezdtem reménykedni, hogy találok egy második esélyt, és az Anyáddal ez megtörtént. Mindannyiunknak van múltja, legyen az akár pár éves, akár évtizedes. – Aspen átkarolta a derekamat, Hunter pedig az arcomra tette a kezét.

Az első Társam elvesztése óta most először érzem magam újra egésznek, és ezt el is mondom mindkettőjüknek.

Hunter szemszöge

Daniel a vacsora alatt mesél az első Társáról és a fiairól, és alig várom, hogy találkozzam velük. Többé nem vagyok egyke, és Daniel álla leesik, amikor ezeket a szavakat hangosan kimondom.

– Nos, most már a nyakadon maradok, Apa – mondom incselkedve, ő pedig átnyúl az asztal felett, hogy összekócolja a hajamat. Anya nevet a bolondozásunkon, és azt hiszem, sosem láttam még ilyen boldognak.