Alayah szemszöge

– Rendben, ideje ebédelni – mondja Anton, miközben az ajtó felé sétál, én pedig megforgatom a szemem, nem mintha látná. Mindannyian követjük Antont az irodából, hogy felmenjünk az ebédlőbe, és már látom a nőket a lépcső tetején, ahogy a Társaimat bámulják; Topaz halkan morog, ahogy feljebb sétálunk a lépcsőn.

– Szia, Nero! Isten hozott itthon. Ha segítségre van szükséged, csak ker