Amint hátat fordítok, kopogást hallok az ajtón. Kinyitom, és anélkül, hogy ránéznék az illetőre, ráüvöltök:

– Mit akarsz?

– Én vagyok az – mondja Jake, feltartott kézzel jelezve a megadást.

A homlokomra csapok, és egy sóhajt engedek el.

– Bocs, azt hittem, te vagy…

– Dylan? – kérdezi, miközben belép a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.

– Néha annyira felidegesít – suttogom.

Jake tekintete