CALEB SZEMSZÖGE

Nyeltem egyet, a félelem egyhamar nem akart távozni a gerincemből.

Ez az ember szörnyetegnek tűnt, olyannak, aki gondolkodás nélkül elpusztítja azt, aki keresztezni meri az útját.

Olyan embernek látszott, aki nem fogad el és nem is ad második esélyt. Már csak azt bánhattam, hogy idejöttem.

– Érthető voltam, fiú? – A kezei még mindig szilárdan markolták az ingemet.

– Igen, u-uram –