Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A KÓBORKIRÁLY SZEMSZÖGE

– Igen, ők társak. Kérem, engedjen el. Kérem, ne öljön meg. – Könyörgött, szemei tele voltak rémülettel és gyötrelemmel.

Acélos tekintetemmel figyeltem a fiút, aki beszivárgott a falkámba. Megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életének… vagy ha irgalmasnak érzem magam, amputálom az egyik testrészét, mielőtt elengedem.

– Miért engednélek el? Beszivárogtál a falkámba, ha