Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A KÓBORKIRÁLY SZEMSZÖGE
– Igen, ők társak. Kérem, engedjen el. Kérem, ne öljön meg. – Könyörgött, szemei tele voltak rémülettel és gyötrelemmel.
Acélos tekintetemmel figyeltem a fiút, aki beszivárgott a falkámba. Megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életének… vagy ha irgalmasnak érzem magam, amputálom az egyik testrészét, mielőtt elengedem.
– Miért engednélek el? Beszivárogtál a falkámba, ha