Acella egész héten nem látta a bátyját, de nem lepődött meg, mert ez már nem volt újdonság számára. Ám a puszta gondolat, hogy a fivére mintha elfelejtette volna őt, nagyon összetörte a szívét, még akkor is, ha próbált a lehető legkevésbé ezen rágódni.

Csak abban a reményben akart élni, hogy van valaki, aki mellette áll és mindig vigyáz rá, nem pedig ezekkel a zavaros érzésekkel, amik kínozták.

Te