Mia ökölbe szorította a kezét a terhességi teszt körül.

– Ha tényleg terhes lennék, nem egyeztem volna bele a válásba.

– Azt hiszem, ez igaz. Végül is, egy magadfajta hozományvadász nem szalasztaná el az alkalmat, hogy egy terhességgel feljebb kapaszkodjon a ranglétrán. Mégis, ha terhes lennél, Tim akkor sem engedné, hogy megtartsd a babát. Egy paraszt vagy, aki amúgy sem érdemli meg, hogy örököst szüljön a Barrett családnak – mondta Maya.

Mia megfordult, hogy bemenjen a gardróbba, de Maya követte.

– Állj csak meg! Mutasd azt a papírt, amit elvettél az éjjeliszekrényről!

Némi gondolkodás után Maya úgy érezte, nem nyugodhat meg, amíg nem tudja, mi áll a papíron. Mi van, ha Mia tényleg terhes? Meg kell szabadulnia a babától.

Mia szorosabban fogta a tesztet.

– Ez az én magánügyem.

– Hah! Magánügy? Fogadom, csak valami drágát próbálsz ellopni. Add ide! – Maya előrelépett, hogy szétfeszítse Mia öklét, még a kezét is felemelte, hogy megüsse.

Mia ösztönösen átdobta Mayát a vállán. A nő a hátára esett, és felüvöltött:

– Fáj a lábam!

– Mi a fenét művelsz, Mia?

Ekkor Timothy hideg hangja csendült fel. Mia megfordult, és látta, ahogy a férfi belép a szobába. Szíve nagyot dobbant. Motyogta:

– Timothy, ez nem az, aminek hiszed...

Az egyetlen válasz, amit kapott, az volt, hogy a férfi elment mellette, és karjaiba kapta Mayát. Épp ekkor pillantotta meg a válási megállapodást, Mia aláírásával az utolsó oldalon.

Timothy hosszan meredt a papírra. Mia ilyen gyorsan aláírta?

– Tim?

Timothy visszatért a valóságba, és halkan kérdezte Mayát:

– Jól vagy?

– Fáj a kezem, Tim. Eltört? Fogok tudni még zongorázni a jövőben? – zokogta Maya.

Timothy letette az ágyra.

– Biztos vagyok benne, hogy nincs baj. Hívok egy orvost, hogy nézzen meg.

Aztán Mia felé fordult.

– Kérj bocsánatot Mayától.

Maya a Lane család örökösnője volt, és három bátyja rajongott érte. Ha a Lane család megtudná, hogy Mia kezet emelt rá, nem hagynák annyiban a dolgot.

Mia szíve belesajdult abba, ahogy Timothy a nő nevét kiejtette. A nevük annyira hasonlított, de Timothy sosem ejtette ki helyesen az övét.

Még azon az egy éjszakán is, amikor együtt háltak, Maya nevét mondta. Azt hitte, őt szólítja, csak a szokásos rossz kiejtéssel, de most rájött, hogy végig Mayát hívta. Túl sokat képzelt magáról.

Az elejétől a végéig semmi más nem volt, mint Maya pótléka.

A fájdalom Mia szívében addig fokozódott, míg el nem zsibbadt. Rekedten kérdezte:

– Bocsánatot?

– Te emeltél rá kezet először; még egy gyerek is tudná, mit kell tenni ilyen helyzetben. Egyébként tudod, milyen fontos egy zongorista keze? – mordult rá Timothy.

Mia úgy érezte, számítania kellett volna erre. Maya fején még egy hajszál is fontosabb volt, mint ő. Ő viszont kevesebbet ért, mint egy fűszál az út szélén.

Három évig szenvedett csendben, és nem akarta tovább tűrni.

Mia dacosan válaszolt:

– Nem érdekel, hiszel-e nekem, de ő tette az első lépést!

Kaleb, aki a hálószoba ajtajában állt, közbeszólt:

– Barrett úr, mindent láttam. Barrettné volt az, aki ellökte Lane kisasszonyt.

Timothy a homlokát ráncolta, és felmordult:

– Kérj bocsánatot!

– És ha nem vagyok hajlandó?

Meglepetés villant át Timothy szemén. Mikor lett az eddig mindig engedelmes és alkalmazkodó Mia ilyen nagyszájú?

Összeszorította a száját.

– Keménynek hiszed magad, mi? Gondolj a nagybátyádra, aki még mindig a kórház magánosztályán fekszik!

Mia nagybátyja, James Stone verekedésbe keveredett, és menekülni próbált, amikor a rendőrség le akarta tartóztatni. Sajnos menekülés közben balesetet szenvedett. Még mindig kómában feküdt a kórházban.

Ez már sok volt. Még mindig nem tanulta meg a leckét?

Mia visszatartotta a könnyeit, alig hitte el, hogy Timothy Jamest használja fel a megfenyegetésére. Ránézett Mayára, aki úgy feküdt az ágyán, mintha odatartozna. Az ágy felett lógó esküvői kép mintha gúnyt űzött volna Mia létezéséből.

Mia végül megadta magát a kegyetlen valóságnak. Rekedten suttogta:

– Sajnálom.