Timothy sosem gondolt arra, hogy feleségül veszi Miát. De ha már így alakult, hajlandó lett volna szemet hunyni a neveltetése és a szegényes háttere felett, amíg a lány tisztában van a helyével. Elvégre volt épp elég pénze ahhoz, hogy eltartsa.

Ám a nő újra és újra csak bajt kevert. Mostanra pedig már arra sem vette a fáradságot, hogy színleljen. Kimutatta a foga fehérjét!

Timothynak úgy kellett volna éreznie magát, mintha mázsás súly került volna le a válláról, ám amikor meglátta a nő által aláírt válási papírokat, önkéntelenül is tehetetlenség lett úrrá rajta.

Mia szemében mélységes bánat bujkált. Úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog, mert nem akarta, hogy Timothy még távozása közben is sárba tiporja a méltóságát.

Amikor Maya látta, hogy a helyzet kezd kicsúszni az irányítás alól, gyorsan megszólalt: – Mia, azért írtad alá ilyen gyorsan a válási papírokat, mert máris találtál valaki mást?

Timothy arckifejezése hideggé vált. Héjaként figyelte Miát, tekintete méregető volt.

Mia látta a férfi arcára kiülő bizalmatlanságot, és így felelt: – Igen, persze. Ha az új pasim elég jó, miért is sírnék vissza egy exet?

Timothy tekintetét elöntötte a harag. – Megcsaltál engem, miközben az én pénzemből éltél?

Mia a földön heverő ruhákra pillantott. – Akkor ezeket visszaadom neked.

Csak néhány hétköznapi holmit vitt magával, amelyek nem voltak túl feltűnőek. A márkás táskákhoz és kiegészítőkhöz hozzá sem nyúlt.

Timothy rájuk sem hederített. Tekintetét a nőre szegezte, és így szólt: – Azt a ruhát is én vettem, amit most viselsz.

– Azt is visszaadom.

Timothy hideg tekintettel meredt rá. Maya szeme eközben felcsillant. Suttyomban elővette a telefonját, mert rögzíteni akarta ezt az izgalmas jelenetet.

Mia ott állt, és úgy döntött, mindent kockára tesz. Lassan kigombolta az ingét, felfedve finom kulcscsontjait. A dekoltázsa is felsejlett.

Timothy pupillái összeszűkültek. Nem számított rá, hogy a nő tényleg megpróbálja levenni az ingét.

Arca megkeményedett, és ráripakodott: – Elég! Te vagy a legszégyentelenebb nő, akivel valaha találkoztam, Mia Bowen. Takarodj innen a francba! Soha többé nem akarlak látni!

Azzal megfordult, és visszaviharzott a villába. Még hátulról is ugyanolyan fagyosnak tűnt, mint mindig.

Mia megállt. Szemében a gúny szikrája villant. Hát nem ő mondta neki, hogy vetkőzzön le?

Tenyere nyirkos volt az izzadságtól. Tényleg készen állt arra, hogy mindent kockára tegyen.

Maya csalódottan leeresztette a telefonját. Aztán fennhéjázva így szólt: – Lehet, hogy te elég olcsó vagy ahhoz, hogy vetkőzz, de gondold végig, van-e olyan gazdag férfi, aki hajlandó ezt végignézni. Különben csak a semmiért vetkőzöl.

– Minden a te hibád, amiért ilyen szar neveltetést kaptál. Éld le az életed hátralévő részét egyszerű parasztként, és ne álmodozz többé arról, hogy házasság révén majd feljebb juthatsz a ranglétrán.

Mia megszorította az újrahasznosítható szatyrot, és szipogott egyet. Néha őszintén irigyelte azokat, akik jó családba születtek.

Valahányszor bántották, elképzelte, ahogy a családja alászáll az égből, és bosszút áll érte.

De tudta, hogy ilyesmi csak a tévésorozatokban létezik. Még ha a családja most rá is találna, kizárt, hogy ilyesmi megtörténjen.

Ebben a pillanatban zúgást hallottak, ahogy egy helikopter leszállt a fűre, nem messze tőlük.

Több magas, tagbaszakadt testőr szállt ki belőle, és fenyegető fellépéssel megindultak Mia felé.

Amikor Timothy meghallotta a zajt a villában, kiállt az ajtóba, hogy megnézze, mi történik. Figyelte, ahogy a testőrök megállnak Mia előtt.

Tiszteletteljesen megszólaltak: – Ms. Bowen, azért jöttünk, hogy elvigyük önt!