Luca szemszöge

A jobb csuklómon lévő órára pillantottam, és konstatáltam az időt: majdnem délután négy óra volt. Beléptem a kórház épületébe, elhaladva a biztonsági őr mellett, aki tisztelettudóan meghajtotta a fejét, amint felismerte, ki vagyok. Beléptem a liftbe, ami csalódottságomra nem volt üres, így a felvonó túlsó végébe álltam, távol maradva attól a három egyforma gyerektől, akik épp lyukat