Luca szemszöge

– Hogy? – kérdezte, mire én azonnal megráztam a fejem, és a vállára tettem a kezem. Majdnem olyan magas volt, mint én, és korántsem olyan alacsony, mint Ivan testőre vagy az unokatestvére, így nem volt valami kényelmes ott tartanom a kezem, de azért ott hagytam.

– Semmi, haver – mondtam neki, mielőtt a ház oldala felé biccentettem volna.

– Menjünk be.

– Mi a helyzet a kis feleségedd