Luca szemszöge

– Ez őrület, ember – mondtam Jamesnek, és figyeltem, ahogy megvonta a vállát, mielőtt megszólalt volna.

– Már hozzá kellett volna szoknod ehhez, legalábbis ezt hittem... mert nem egyik napról a másikra lettél népszerű, már jó ideje az vagy, évek óta – töprengett hangosan James, én pedig felemeltem az ujjaimat, hogy kisöpörjem a hajamat az arcomból, mielőtt válaszolni kezdtem volna.