Luca szemszöge

– Hall engem, Sarah? – szóltam hozzá, és figyeltem, ahogy szinte azonnal egy határozott bólintással válaszol, ami több mint elég bizonyíték volt arra, hogy valóban hallotta, amit mondtam. Elemeltem a kezem a testemtől, és nyújtóztatni kezdtem, apránként kinyújtva az ujjaimat, miközben a szemem még mindig Sarah arcára szegeződött.

– Azt akarom, hogy alaposan takarítson ki egy szobát.