Luca szemszöge

Néhány perc várakozás után kiszúrtam Jamest a földszinten, aki kocogva indult felém, amint a szeme megakadt rajtam.

– Hé, éhes vagy? – kérdezte, amint megállt mellettem, én pedig kissé megforgattam a szemem.

– Hát persze, hogy az vagyok, mi másért hívtalak volna el enni, ha nem lennék éhes? – feleltem, miközben egymás mellé zárkóztunk, és elindultunk kifelé a cég területéről, lefelé