Luca szemszöge

– Szóval, Nyuszikám? – szólítottam meg körülbelül öt perc múlva. Én már majdnem végeztem az előételemmel, és Sofia is a felénél tartott. Kérdően nézett fel rám.

– Mondj valamit magadról, amit nem tudok – kértem tőle, és figyeltem, ahogy hátradől a székében, miközben egy távoli, óvatos kifejezés kezdett kiülni az arcára, valószínűleg ahogy próbált kitalálni valamit, amit mondhatna ne