Luca szemszöge

– Ez undorító, ha- hagyd abba... – dadogta reszketeg, bizonytalan és erőtlen hangon. Felnevettem a puha bőre ellenében, miközben a nyelvemmel egyenetlen mintákat kezdtem rajzolni az alsó ajkára. A szeméremajkai csupaszra voltak gyantázva, amitől ebben a pillanatban még ártatlanabbnak tűnt, ez pedig táplálta a bensőm azon részét, amely rendkívül birtokló volt.

Megragadtam a combjait,