– Miért kellene? – kérdeztem vissza egy futó másodperccel később, miközben hanyagul megvontam a vállam. Figyeltem, ahogy felveszi a telefonját, amit észre sem vettem, mikor tett az asztalomra, majd a nadrágzsebébe csúsztatta, mielőtt ismét rám emelte volna a tekintetét.

– Tudod mit? Teljesen reménytelen vagy, és szerintem tényleg indulnunk kéne, tekintve, hogy jó ideje nem csinálunk semmi különöse