Luca szemszöge

A következő pillanatban vigyor tört ki az arcán, és bólintani kezdett. – Igen, hiányoztál – válaszolta, hangja csendes és meleg volt, mint a selyemcsipke érintése az ujjbegyeimen. Tenyeremet a combjára helyeztem, és felfelé csúsztattam, ujjbegyeimmel finoman végigsimítva a meleg bőrén, amíg mindkét kezem a csípőjén nem pihent. Lejjebb engedtem a tekintetem, és elmerültem a látványba