A hold fényesen ragyogott, a sötét égen alig látszottak csillagok.

Az őszi szellő hűsítő és frissítő volt.

Natalie az egész napot a boncteremben töltötte.

A munkájával járó hatalmas nyomás minden másodpercben éberséget követelt tőle. Végre most fellélegezhetett egy kicsit.

Natalie megpillantotta Stevent, amint kiszáll a sportkocsijából.

Steven odasétált hozzá. – Samnek el kellett intéznie valamit