– Anyu, kérlek, hagyd abba a sírást! – biggyesztette le az ajkát Sophia, miközben könnyek gyűltek a szemébe. – Engem is megsírattatsz... Brühühü... Ne sírj!

Natalie felemelte a fejét, és könnyektől fátyolos szemmel meredt Franklin és Sophia arcára.

<i>Öt év telt el...</i>

<i>Hogy nem ismertem fel a saját gyermekeimet?</i>

<i>Hogy lehettem ilyen ostoba? Hogy nem jöttem rá, kik ők, amikor mindvégig