Aznap éjjel Natalie nem aludt jól. A Samuellel közös emlékei úgy pörögtek a fejében, mint egy megakadt lemez.

Az emlékek a csontjaiba ivódtak, és bármennyire is próbálta, nem tudta elfelejteni őket.

Végül úgy döntött, felhagy az alvással, és korán kel, hogy Emmával együtt készítsen reggelit a gyerekeknek.

Amikor Emma meglátta, hogy ilyen korán talpon van, nem bírta megállni szó nélkül: „Ms. Nichol