A temető eleve egy isten háta mögötti helyen feküdt. Leon biztos volt benne, hogy szellemek nem járnak errefelé, de a közelben ólálkodó farkasokról szóló híresztelések aggodalomra adtak okot. A folyóból kimentett nő csuromvizes volt, sérült, és képtelen arra, hogy messzire gyalogoljon. Tekintve a távolságot és a vidék kietlenségét, felettébb valószínűtlennek tűnt, hogy bárki a segítségére siessen. Egy éjszakát ott tölteni, miután a kocsikulcsát a folyóba hajították, a telefonja pedig darabokra tört, gyötrelmesebb lett volna számára a halálnál.

Szerencsétlenségére Leon eltökélte, hogy megbünteti őt a hálátlanságáért.

Leon sarkon fordult és elindult.

– Te tuskó! Ne hagyj itt! – próbált a nő Leon után eredni, de erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, ahogy a férfi elviharzott. Vadul átkozódott, és hihetetlenül elhagyatottnak érezte magát. Soha nem gondolta volna, hogy egy hozzá hasonló, méltóságteljes fiatal hölgynek ilyen bántalmazást kell elszenvednie egy átlagember kezétől.

– Rohadék! Ha megtudom, ki vagy, esküszöm a pokolra, hogy megfizetsz ezért! – kiabálta a nő, akit Iris Youngnak hívtak.

Amint ezt kimondta, Leon szilárdan elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja őt, bár korábban még érzett némi vonakodást.

Amikor Iris látta Leont eltűnni a szeme elől, sírni támadt kedve, de valahogy egyetlen könnycseppet sem tudott hullatni. Magassarkújának sarka letört, és reszketett a hideg széltől, teste még mindig vizes volt. Óvatosan körülnézett, érzékelve környezete kísérteties hangulatát. Még ha farkasok nem is voltak, a temetőt akkor is körüllengte valami természetfeletti misztérium.

Zsigeri gyűlöletet érzett Leon iránt; családja legidősebb lányaként, elkényeztetett életében soha nem tapasztalt még ilyen bánásmódot.

Mindeközben Leon alig egy-két perccel azután, hogy elindult, máris megbánta tettét. Jó ember volt, jó szívvel megáldva. E jóság nélkül nem mentette volna meg az öreg Manson apót sem évekkel ezelőtt, és nem tűrte volna a Manson család által okozott gyötrelmeket. Amikor korábban rátámadt Irisre, csupán a Marilyn és Helen iránt érzett neheztelését zúdította az ártatlan nőre. Ahogy sétált, a lágy szellő segített neki lecsillapodni.

Azt gondolta magában: „Ő csak egy lány. Túlmennék minden határon, ha ezt tenném vele. Még ha nincsenek is farkasok vagy szellemek a környéken, ha egész éjszaka itt marad, súlyosan megfázhat. Ha bármi baj érné, a lelkiismeretem életem végéig kínozna. Egy kis ijesztgetés éppen elég volt. Nem hagyhatom itt egész éjszakára.”

Leon megfordult, és elindult, hogy megkeresse.

De amint odaért a helyre, ahol Irist hagyta, a nőnek hűlt helye volt.

Leon aggódni kezdett. Tűvé tett mindent érte, de a magassarkú cipőjén kívül semmit sem talált.

Ez nem volt jó jel.

Leon tudta, hogy Iris bajban van, és hamarosan meg is hallotta a nő halvány segélykiáltását. A hang irányába rohant, haragja újra fellángolt. Kiderült, hogy a két korábbi gengszter visszatért, és Iris megölése már nem az egyetlen céljuk volt. Bárki láthatta a buja vágyat a szemükben, ahogy a vizes, csöpögő ruhájú Irisre meredtek.

Mire Leon rájuk talált, Irist már részben levetkőztették. Leon gondolkodás nélkül odarohant, hogy megrúgja a férfiakat, majd észrevette, hogy Iris szinte teljesen fedetlen. Annak ellenére, hogy próbálta takarni magát, ragyogó fehérsége átsejlett. Leon nem tudta nem megcsodálni lenyűgöző alakját, amely felülmúlta Marilynét.

– Jól vagy?

Bűntudattal telve Leon levette a ruháit, és Irisnek dobta, hogy a lány betakarhassa magát.

Iris sietve magára kapta a ruhákat, de dühöt és tehetetlenséget érezett, amikor meglátta, hogy megmentője Leon. Keze ösztönösen arcul akarta csapni a férfit, de ahogy oldalra pillantott, meglátott valamit, ami miatt inkább felkiáltott.

– Vigyázz! – figyelmeztette, de már túl késő volt.

A fekete öltönyös gengszter, egy robusztus testalkatú férfi, Leon fölé tornyosult. Leon a maga átlagos testalkatával nem tudta hárítani a férfi támadását. A gengszter egy erőteljes rúgással méterekre repítette Leont. Ezután felvette a korábban elejtett tőrt, és gúnyosan elvigyorodott.

– A halálodat keresed?

A fekete öltönyös férfi rálépett Leon mellkasára, készülve a halálos csapásra.

Mögötte a másik férfi, akit Leon korábban elrúgott, sürgette: – Marco, a Young család nagy hatalmú. Hamarosan a nyomunkra bukkannak. Nem vesztegethetjük az időt. Intézd el őket, és ne hibázz!

Marco kissé elégedetlenül gondolta: „Neked könnyű dumálni.” Végtére is már megölték volna Irist, ha a másik fickó nem enged a buja vágyainak.

De nem volt itt az ideje vitatkozni arról, kinek van igaza. Marco azonnal mellkason szúrta Leont a tőrrel.

Vér fröccsent mindenhová!

Utolsó leheletével Leon összeszorította a fogát, vadul megragadta Marco combját, és rákiáltott Irisre.

– Fuss! Az én életem nem ér sokat. Mentsd magad! Ne törődj velem!

Leon keserűen rámosolygott Irisre a közelgő halála előtt. Mélyen legbelül, bármennyire is dühös volt, az utolsó pillanataiban is megmaradt annak a becsületes Leonnak, aki mindig is volt.

Elhatározta, hogy a következő életében nem lesz ilyen ember.

Leon keserű mosolya érzelmek ezreit sűrítette magába: keserűséget, elhagyatottságot és kétségbeesést.

Iris megbénulva ült a földön, arca sápadt volt. Úgy tűnt, átlát Leon mosolyán, látja a férfi belső törékenységét és szomorúságát, amely éles ellentétben állt korábbi erejével.

Iris meg sem próbált elmenekülni, tudván, hogy hiábavaló lenne, ha Leon már nincs.

Látva Leon halálát, Iris mélységes szomorúságot érzett. Annak ellenére, ahogy a férfi korábban bánt vele, nem tudta nem érezni a gyászt, látva, hogy feláldozta érte az életét.

Ezzel egy időben vér tört elő Leon mellkasából, beszennyezve a nyakában lógó medált.

Senki sem vette észre a medálból áradó fehér fényt, amely a seben keresztül behatolt Leon testébe.

„A Wolf család őse vagyok, hírnevem nem halványul el a legendás istenségek mellett. Ha a sors bármely leszármazottamat utolérné, örököljék mindazt, amit magamban hordozok...”

Ahogy a halál kapujában állt, információk áradata lepte el Leon elméjét.

Pillanatokkal később úgy érezte, mintha a fény felé húznák. Sápadt arca rendellenesen vörössé vált, és ismeretlen erő járta át a testét.

– Te következel, Iris!

A fekete öltönyös férfi gúnyosan vigyorgott, és a tőrrel a kezében közeledett Iris felé.

Iris dermedten ült a földön, arckifejezése tele volt kétségbeeséssel és gyásszal.

– Mögötted! – kiáltotta dühösen a másik férfi, de sajnos már túl késő volt.

Leon felkapta a tőrt a földről, hirtelen felállt, és hátulról leszúrta a fekete öltönyös férfit.

– Hogyan...?

A fekete öltönyös férfi hirtelen hátrafordította a fejét, szemei tágra nyíltak a döbbenettől, mielőtt összeesett volna. Halott volt, még mielőtt elgondolkodhatott volna azon: „Hogyan támadtál fel?”