– Később körbevezetlek – mondja nekem Tommy, amint az asztal kezd kiürülni. A tőlem jobbra lévő szék megmozdul, mielőtt Dominiko felállna. Indul.

– Ó, persze. Adj egy percet – mondom, mielőtt hátratolnám a székemet.

– Várj! – Néhány gyors lépéssel utolérem őt.

Azt hiszem, valaki félrenyelt, egy gyors pillantás, és igazam volt. Emilio a mellkasát dörzsölte, miközben Isabella nyugtatólag ütögette a