– Amikor együtt vagyunk, nem kapok levegőt, és úgy érzem, mintha megfulladnék – mondtam, letörölve a könnyeimet az arcomról. Mi a francért sírok?

Megnyaltam a számat. – Felemésztesz, és nem értem ezeket az érzéseket, ezeket a szenzációkat, amiket kiváltasz belőlem, és annyira össze vagyok zavarodva. Olyan, mintha semminek nem lenne értelme, és közben mégis annyira sok értelme van. Ennek – ennek íg