Egy kék átlapolós ruhát viselek, amikor vasárnap este lejövök a vacsorához. Chase, Niko egyik kapitánya puszival köszönt az arcomon, egyik kezét a nadrágzsebébe csúsztatva, mielőtt bemenne.

– Nem muszáj ezt csinálnod – suttogja Niko még egyszer.

Lenézek magamra.

– De kiöltöztem. – Megigazítva a fürtjeimet, felmosolygok rá.

– Látom. Gyönyörű vagy, bébi.

Köszönetképpen oldalra billentem a fejem.

– T