Niko Caela kiságya fölé hajol, amikor visszaérek. Korán hazaért, még csak hat óra körül jár az idő; biztosan akkor jött be, amíg én lent voltam a konyhában. – Hol van Tommy? Ugye nem hagyta őket egyedül? – kérdezem homlokráncolva, becsukva magam mögött az ajtót. Világosan beleegyezett, hogy vigyáz rájuk egy kicsit, és nem hiszem, hogy sokáig voltam távol.

– Épp most ment el. – Végre felém fordul.