– Itt, hadd vegyem át – ajánlja fel Maria, kinyújtva kezét Angelo felé, de én megrázom a fejem, és szorosabban magamhoz ölelem a kicsit. Szükségem van a vigaszra, hogy tarthassam a kisbabámat.

– Felzaklatod őt, Lola. – Újra érte nyúl, de én elfordulok a babával a karomban, bár tudom, hogy igaza van.

– Sss, kicsim – puszilom meg a haját. – Mama nem sír, rendben? Sajnálom. – Tágra nyílt kék szemekke