Később aznap este követem Nikót a gardróbba, kezem a csípőmön.

– Nem értem, miért nem tudhatok az üzleteidről, te mindent tudsz az enyémről. – Jó, ez azért van, mert szinte minden este beszámolok neki a napomról, napközben is üzengetek neki, ha valami frusztrál, és ő meghallgat, amikor panaszkodnom kell. Kiveszem az egyik fülbevalómat, majd a másikat, az arany karikákat az asztalkámon hagyva.

Szór