Niko úgy kel fel az ölemből, mint egy hulla valami rémisztő filmben, oldalra lódítva a lábát, miközben valahonnan előhalássza a telefonját.

– A fenébe – szitkozódik az orra alatt.

Jobbra húzza az állkapcsát, aztán balra, csontot ropogtatva, majd egyszer megrázza a fejét.

A telefont a füléhez emelve felmordul:

– Gyere fel, most azonnal. – Ujjai sebesen repkednek a billentyűzeten; tippem szerint üze