Valentina felém fordul, és megborzongok jégkék szemének pillantásától.

– Mit mondtál?

Megköszörülöm a torkomat, és forróság önti el az arcomat, amiért ilyen könnyelmű voltam; idegesen megnyalom a számat, a tekintetem pedig a mellettem ülő Evára rebben. Csöndes, szerintem egyszer sem mozdult meg, amióta elkezdtük. Igyekszem a lehető legudvariasabb lenni, ezért Valentinára nézek, hogy tudja, nem áll