– Jó napot, lányom – mondja anélkül, hogy rám nézne.

A helyén tartva a szelíd mosolyomat, átmentem a szoba másik felébe.

Egyenes gerinccel, egy divatos fehér kosztümben és a szeméhez illő jégkék ingben ült; majdnem hátrahőköltem, amikor végigmért tetőtől talpig azzal a bizonyos jeges tekintettel. Pislogás nélkül kérdezte: – Hogy vannak a gyerekek?

– Jól, jól, épp alszanak – válaszoltam az első dol