Közvetlenül a sarkában követtem.

– Niko, hallgass meg! Maradhatunk veled, bent maradunk, szem elől tévesztve, gyerünk már, ne csináld ezt!

– És kockáztassuk a gyermekeinket? A kastélyt tegnap este megtámadták…

– Ott voltam, Niko, nem felejtettem el! – csattantam fel a hátának.

Még mindig hátat fordítva nekem megállt, ahogy a lépcsőhöz értünk.

– Akkor tudod, miért kell ezt tennünk. – Fáradt sóhajt