Mia csendben ült a hatalmas teherhajó külső fedélzetéhez rögzített kopott padok egyikén.

A szellő lágy volt, sötét hajtincseit az arcába fújta, de nem mozdult, hogy a füle mögé tűrje őket. Csak ült ott, tekintetét a végtelen tengerre szegezve.

A víz sötét volt és széles, a semmibe nyúlt. Pont, mint a jövője.

Nem evett sokat. Megpróbált sétálni a hajón a többiekkel, hogy elterelje a figyelmét a ben