Két napig Mia mindenkit került. Bezárkózott a szobájába, behúzta a függönyöket, alig evett. Valahányszor kopogtak, úgy tett, mintha aludna.

A külvilág most nem létezett számára. Csak sírni tudott.

A könnyek nem álltak el. A szíve annyira fájt, mintha valami fizikailag nyomná a mellkasát. Addig sírt, amíg már nem bírta tovább.

Újra és újra végigvett mindent a fejében.

Gondolt a fiúra, arra, hogyan