Két nap telt el, két napja volt anya, és annyira szerette minden percét...

A karja kicsit fájt attól, hogy olyan sokáig tartotta a babát, de nem bánta. Semmi más nem számított most. A babája épp most aludt el mellette, apró mellkasa emelkedett és süllyedt.

Még mindig próbált hozzászokni ehhez az egészhez.

Szeme rajta maradt, tekintete rögzült, mozdulatlanul itta magába arca minden apró részletét.