– Még egyszer köszönöm, Mia – mondta Esther gyengéden.

Mindketten párnázott székeken ültek az egyik erkélyen, szemben az éjszakai tájjal. Esther kissé Mia felé fordult, szemei sosem hagyták el a lányt.

Mia először csak bólintott. Nem volt jó az ilyesfajta szavakban... hála, érzelmek valakivel, akit alig ismer.

De értette, mire gondol Esther.

– Komolyan mondom – tette hozzá Esther, szemei meglágyul