Alaria:

– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni, Alaria? – kérdezte Enzo, én pedig bólintottam.

– Nem fogok tudni együtt élni magammal, ha nem teszem meg – mondtam, és ő bólintott.

A ház felé sétáltam, ahol tudtam, hogy anyám tartózkodik. Az ajtó nyitva volt, és nem voltam ostoba: már tudtak a jelenlétemről. Mindenki, aki itt volt, tudta, ki vagyok, és kihez jöttem.

– Van bőr a képeden idejönni