Hayley szemszöge:

Gyorsan megszólaltam: – Épp most jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit. Mi lenne, ha ma nem vinnél el kocsival az iskolába? El tudok menni egyedül is.

De még be sem tudtam fejezni a mondatot, Benjamin már felém tartott. Magas termete fölém tornyosult, sugározva magából azt a parancsoló alfa jelenlétet, amitől mellette még apróbbnak éreztem magam.

– Itt megvárlak – jelentette