Hayley szemszöge:

Eltelt egy kis idő, mire sietve megszólalt: – Játsszunk még egy kört! Látnom kell, hogy nem csak képzelődtem-e az előbb.

Nem sokat törődve a dologgal bólintottam, és új játékot indítottam.

Henry figyelte a gördülékeny mozdulataimat és a lenyűgöző képességeimet. Ezúttal őszintén megdöbbent.

Egy pillanatra lefagyott, elfelejtett játszani, és majdnem rajtaütött az ellenség.

Gyorsan