Hayley szemszöge:

– Azért jöttem, hogy érted menjek – mondta Benjamin némi szemrehányással a hangjában. – Tudod egyáltalán, hány óra van?

Gyorsan ránéztem a telefonomra, és rájöttem, hogy már este tíz van. *Nem csoda, hogy éhen haltam!*

– Beletemetkeztem a rajzolásba, és teljesen elrepült az idő – ismertem el.

Benjamin végigpillantott az előttem kiterített vázlatokon, de nem fűzött hozzájuk megjeg