<b>Hayley szemszöge:</b>

– Rám sem kell nézned ahhoz, hogy tudd, mosolygok? – ugrándozott Truman játékos hangon.

– Talán mert mindenhol vannak szemeim – vágtam vissza csupa szarkazmussal.

Hangosan felnevetett. – Kezdesz olyan pimasz lenni, mint én.

– Gondolom, ez az én balszerencsém. – Elmosolyodtam, és az arcom sokatmondó kifejezést öltött. – Mindig is úgy gondoltam, hogy egy ostoba lánynak ostob