Adolph megfordult, és Edent pillantotta meg a folyosó végén, magasan Adolph feje felett egy nyitott ablakban ülve, némán és mozdulatlanul. Észre sem vette, hogy Eden ott van. Hogyan jutott fel oda? Tud repülni?

Hogyan volt képes ilyen csendben maradni? Mintha halott lenne, szívverés nélkül, ami jelezné jelenlétét, vagy légzésének suhogása nélkül.

Nyugtalanító és veszélyes. Méregette Edent.

– Ó?

–