Vladimir:

A mellkasom emelkedett és süllyedt, ahogy levegőért kapkodtam.

Kétszer köhögtem, mielőtt megráztam a fejem, próbálva felfogni, hol vagyok.

– Eltartott egy darabig – hallottam meg a hangját, amitől zavartan ráncoltam a homlokom, mielőtt felültem. Felszisszentem a fájdalomtól, ő pedig egy lépést tett felém, és a vállamra tette a kezét, visszakényszerítve az ágyra. – Még mindig sérült vagy.