Kira szemszöge

A következő pillanatok elmosódtak: egyik pillanatban még a lábamon álltam, a következőben a földön fekszem, a látásom homályosodik, ahogy lábakat látok pár centire az arcomtól, és aztán minden elsötétült.

Kétségbeesett hangokra ébredtem, némelyikük fojtott volt. Pánikba esettnek hangzottak.

" Emeljétek fel és vigyétek a falkaházba!" – követelte az egyik. Nagyon ismerősnek hangzott,